Hazaérkeztem! - úti beszámoló harmadszor...

Az előző beszámolóban már utaltam arra,hogy a következőben írni fogok a fuvar - nem - szervezésről és a rossz időbeosztásról...
Mondhatja bárki,hogy persze,én a másik oldalon állok,DE! Szerintem sok kamionosfeleség társam,sőt,a kamionsofőrök többsége is egyet fog azzal érteni,hogy normálisabb szervezéssel,vagy uram bocsá'! egy kissé emberségesebb hozzáállással sokkal több elégedett kamionos-család,sofőr lehetne,mint ami most van.
Természetesen cégnevet nem írok,hol dolgozik a párom. Azt szokták mondani,akinek nem inge,ne vegye magára,akinek inge,az meg sürgősen kezdjen öltözködni!!! - bár úgysem fog...
Szóval:
elindultunk hétfőn,leraktunk,majd megkaptunk egy felrakót. Jó,felvettük. Aztán még egyet,majd egy harmadikat,amiért vissza kellett autóznunk másnap jó pár kilométert,de nem baj,km-ben vagyunk fizetve...
Felraktunk,eljutottunk a német célállomásokig is,aztán jött az érthetetlenség és a szervezetlenség... 3 felrakót kapunk haza,oké.
Elsőt felvettük csütörtök reggel,a másodikat csütörtök du. Drezdában,ekkor jeleztük,hogy felvettük a másodikat is,kérjük a harmadik felrakót.
A speditőr hölgy 13.16. perckor írta,hogy oké,kis türelmet kérek!!! Majd mivel nem történt semmi,a férjem fél 5 és 5 között kb. 2x v. 3x hívta,mert gondolta,hogy mielőtt vége a munkaidőnek,megkérdezi,hogy mi legyen. "Természetesen" se fel nem vette,se vissza nem hívott. Ekkor a férjem úgy döntött,hogy kimegyünk Drezda elővárosából egy autópálya melletti parkolóba,mert tudta,hogy aznap már nem lesz semmi és a parkolók legalább wc-sek... A parkolóban zajlott az élet,a férjem segített kamiont szerelni egy fiatal kollégának,jóízűt beszélgettünk egy másikkal,majd nyugovóra tértünk.
Így esett,hogy a 40. születésnapom reggele ugyanúgy az autópálya melletti parkolóban talált bennünket...Majd 09.41-kor - MÁSNAP - ír a hölgy,hogy ugye Te Drezdában vagy? Az volt a második felrakód? Mire a férjem megírta,hogy igen,megint nem történt egy darabig semmi,majd 10.51-kor egy cím: téglagyár rakodás...
Odafele találkoztunk egy kollégával,aki szólt,hogy siessünk,mert minket várnak.. férjem mondta neki,hogy csak most kaptuk a fuvart.

Tehát összefoglalva: pénteken kb. du. 13-kor megrakodtunk és elindulhattunk haza. Igen ám,de mivel tombolt a nyár,mindenütt forgalomkorlátozások voltak. Ezért a hétvégi hazaérés természetesen ugrott. Amit jelen esetben - lásd,hogy szülinap az Elba parton az egyik előző posztban - nem bántunk,hisz kettesben voltunk,gyermekünk jó helyen volt,azonban itt jön a DE!

Ugyanez,ha a férjem egyedül lett volna kint,mi meg ketten itthon várjuk,azt jelentette volna,hogy nélkülünk tölti a hétvégét,mert kb. 1 napot várt fuvarra,miközben a pénteki sms-el a hölgy elárulta magát,hogy nagyjából azt sem tudta,hol vagyunk... Tehát normálisabb szervezéssel akár hazaért volna hétvégére,így meg egy poros parkolóban,ja,bocsánat,benzinkúton voltunk ülhet a sofőr egyedül,a szerettei nélkül!!

A kör itt zárul be. Itt kap értelmet a bevezetőben írt mondatom,újra ideírom,mert sokan értenek egyet velem:

Szerintem sok kamionos-feleség társam,sőt,a kamionsofőrök többsége is egyet fog azzal érteni,hogy normálisabb szervezéssel,vagy uram bocsá'! egy kissé emberségesebb hozzáállással sokkal több elégedett kamionos-család,sofőr lehetne,mint ami most van.

Ehhez a bejegyzéshez képet sem csatolok.. lehetne... arról,ahogy az utolsó itthoni lerakónál elsüllyedtünk azokkal a raklap téglákkal,amelyeket utoljára vettünk fel és utoljára is raktunk le... de nem teszem...