Ismét szülinap!

Barátnőm és egyben az osztályban SZMK-s harcostársam :) Anikó tegnap betöltötte a 40-et! Mivel ő is kamionosfeleség és a férje pont nem volt itthon,meg amúgy is hétköznap volt,gondoltam,meglepem,hogy érezze az ünnepet! Így aztán sütöttem neki egy tortát. Csokitortát,olajos piskótából. A díszítés minimalista módját a kora reggeli időpont ihlette - ha-ha,dehogy a bénaságom! - mert reggel a suliba menet már vittük magunkkal a tortát,aztán egy ártatlan kávémeghívást ejtettem meg! Anikó megkérdezte,hogy hol kávézzunk! :) Mondom: nálad!!! Ebből persze rájött,hogy valami készül... mégsem vihetek egy cukrászdába tortát! :)

A tészta receptje nagyon egyszerű,sok ilyen recept kering a neten,én úgy kaptam valakitől egy cédulán :)
Szóval a tészta hozzávalói 26 cm-s kapcsos tortaformához:

- 6 tojás (legalább M méretűek,ha S-es,akkor lehet 8 db is!)
- 25 dkg kristálycukor
- 25 dkg finomliszt
- 7 evőkanál napraforgóolaj
- 1 csomag sütőpor
- 1 csipet só

A tojásokat én nem választom szét,hanem egyesével leütöm őket egy tálba,majd a kristálycukrot hozzáadva jól kikeverem,fehéredésig,meg hát látszik,ahogy növekszik a tömege is. Ekkor kanalanként belecsorgatom a napraforgóolajat és apránként,lassan hozzákeverem a sütőporral és csipet sóval összekevert lisztet is. (Természetesen mindezt én kézimixerrel teszem)

A sütőt 180 fokra előmelegítem,a tortaforma alját és oldalát kivajazom,liszttel beszórom. A tésztát beleöntöm és tűpróbáig sütöm. Időt nem nagyon tudok írni,mert sütőfüggő...

Amíg a torta sül,elkészítettem a krémet,amely jelen esetben csokipudingos-margarinos krém volt.

A krém hozzávalói:

- 1 csomag csokoládés puding
- 4 evőkanál kristálycukor
- 25 dkg margarin
- 4 dl tej
- 10 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor

A pudingport 4 evőkanál cukorral és a tejjel elkészítjük. Kihűtjük,majd hűtőbe tesszük. A szobahőmérsékletű margarint a vaníliás cukorral és a porcukorral jól kikeverjük.
A kihűlt pudingot apránként a krémbe keverjük.
A tortát megkenjük a krémmel,majd a tetejét és az oldalát is bevonjuk vele.

Én - amint a kollázs-képen is látható - az egyik lapot kissé "megbolondítottam" házi készítésű eperdzsememmel! Anikó és Családja szerint finom lett az összhatás!

A tortát ezután ízlés és kézügyesség szerint díszítjük :) Ha-ha! Én mindig azt mondtam már akkor is,mikor a lányoméknak készítettünk ajándékot vagy bármit az oviban,hogy nálam a lelkesedés pótolja a kézügyesség teljes hiányát! :)
Szóval tegnap reggel mondjuk azt,hogy pusztán a korai időpontra való tekintettel színes cukorkákkal díszítette a tortát a lányom! Használhatunk még tejszínhabot,a krémből rózsákat,stb.

Jó étvágyat és még 1x Isten éltessen,Anikó!

• 
  

A süti idén ősszel is segített!

Bizony,kedves olvasóim,a süti segít. De mondhatjuk azt is,hogy Segítsüti! Hosszú éve már,hogy lelkes gasztrobloggerek sütnek finomabbnál finomabb csodákat,sütiket,kekszeket,tortákat,azokat árverésre bocsájtják és a befolyt összegből mindig egy-egy alapítványt támogatnak,legtöbbször gyermekeket érintő-segítő alapítványokat.
Itt a link,amelyen bővebben is lehet a Segítsütiről olvasni,illetve megcsodálni a szépségeket:

http://segitsuti.hu/20160908_2016_osz__peter_cerny_alapitvany_

Ez évi őszi kampányuk támogatottja a Peter Cerny alapítvány volt,a csecsemő és gyermekmentő szolgálat,amely 27 éves múltra tekint vissza.
Az idei eddig beérkezett támogatás egyébként 1.342.268 forint,amely úgy gondolom,hogy csodálatos összeg,tekintve,hogy a bloggerek,a szervezők mind-mind önkéntesen,önzetlenül intézik,teszik a dolgukat!
Nagyon szép dolog szerintem az ilyen kezdeményezés,hiszen az adományozó jobb szívvel ad,mert kap cserébe valamit,valamint láthatóan jó helyre,precíz elszámolással megy a pénz.

A honlapon egész évben lehet még ajándéktárgyakat is vásárolni,amelyek ára szintén az adott alapítványt támogatja. Személyes bánatom,hogy - valószínűleg a magas költségek miatt - már évek óta nem készül el a Segítfüzet,amely az adott kampány sütijeinek receptjeit tartalmazta. Amíg elkészült,addig a megvásárlásával én is minden alkalommal támogattam az aktuális szándékot,ráadásul nagyon szép,igényes,színes receptgyűjteményt kaptam cserébe.

Ezért,amikor a múlt héten ismét követhettem a weboldalon,illetve a Facebookon a sütiárverést,elővettem egy régi füzetet,abból is a lányom kedvenc receptjét és megsütöttem.

Ez a recept pedig a Kókuszos brownie,amelyet "A ZSUZSI FŐZ" bloggere készített,egészen pontosan még 2010. tavaszán az árverésre. Ezúton is köszönöm neki ezt a remek receptet,amely mindig elővarázsolható,ha gyorsan akarunk finom édességet enni!
A kókusztejtől,mint hozzávalótól nem kell megijedni,most már szinte minden nagyobb áruházban lehet kapni! Kb. a konzerv fele kell,de nem baj,lehet dupla adagot sütni és elfogy az egész! :)

A recept linkje tehát itt van,nem írom be,olvassátok és készítsétek el az eredetit,én is ez alapján készítem. A képek viszont az enyémek. A brownie-hoz mindig is remekül passzolt a vaníliafagyi,mint ahogy most is!

Jó étvágyat!

Tehát a recept linkje:

http://zsuzsifoz.blogspot.hu/2010/03/ismet-segit-suti-kokuszos-brownie.html

Töltött főzőtök

A töltött tök receptje nagyon egyszerű és mégis fantasztikus az íze!
Jó kis zsenge főzőtök kell hozzá,darált hús,rizs (én megfőzöm előre),fűszerek ízlés szerint,tejföl és reszelt sajt.
A tököt elvágom,kibelezem,kivájom. A sütőt előmelegítem hőlégkeverés 160 fokra.
A tököt kevés házi vegetával bedörzsölöm,beletöltöm a fűszeres darált húst,amelybe belekevertem a főtt rizst és egy nyers tojást is,az fogja össze a tölteléket. Meglocsolom tejföllel.


Az előmelegített sütőbe teszem,alufóliával letakarva,majd miután úgy látom,hogy megsült,a fóliát leveszem róla és megszórom a tetejét reszelt sajttal.

Visszateszem a sütőbe már fólia nélkül és innen csak addig sütöm,amíg a sajt ráolvad és szép színt nem kap.

(Van,aki azt mondja az ismeretségi körömben,hogy a tököt kevés forrásban lévő vízben előfőzi,nekem eddig úgy tűnik,szerencsém volt,zsenge tökökkel dolgoztam,hiszen sosem főztem elő és mégis megpuhult a hússal együtt,de aki biztonsági játékot akar játszani,ám főzze elő egy kicsit!)

Nyári melegben lehet könnyű főétel is,vagy egy jó kis nyári menüsor része!

Jó étvágyat hozzá!

Hazaérkeztem! - úti beszámoló harmadszor...

Az előző beszámolóban már utaltam arra,hogy a következőben írni fogok a fuvar - nem - szervezésről és a rossz időbeosztásról...
Mondhatja bárki,hogy persze,én a másik oldalon állok,DE! Szerintem sok kamionosfeleség társam,sőt,a kamionsofőrök többsége is egyet fog azzal érteni,hogy normálisabb szervezéssel,vagy uram bocsá'! egy kissé emberségesebb hozzáállással sokkal több elégedett kamionos-család,sofőr lehetne,mint ami most van.
Természetesen cégnevet nem írok,hol dolgozik a párom. Azt szokták mondani,akinek nem inge,ne vegye magára,akinek inge,az meg sürgősen kezdjen öltözködni!!! - bár úgysem fog...
Szóval:
elindultunk hétfőn,leraktunk,majd megkaptunk egy felrakót. Jó,felvettük. Aztán még egyet,majd egy harmadikat,amiért vissza kellett autóznunk másnap jó pár kilométert,de nem baj,km-ben vagyunk fizetve...
Felraktunk,eljutottunk a német célállomásokig is,aztán jött az érthetetlenség és a szervezetlenség... 3 felrakót kapunk haza,oké.
Elsőt felvettük csütörtök reggel,a másodikat csütörtök du. Drezdában,ekkor jeleztük,hogy felvettük a másodikat is,kérjük a harmadik felrakót.
A speditőr hölgy 13.16. perckor írta,hogy oké,kis türelmet kérek!!! Majd mivel nem történt semmi,a férjem fél 5 és 5 között kb. 2x v. 3x hívta,mert gondolta,hogy mielőtt vége a munkaidőnek,megkérdezi,hogy mi legyen. "Természetesen" se fel nem vette,se vissza nem hívott. Ekkor a férjem úgy döntött,hogy kimegyünk Drezda elővárosából egy autópálya melletti parkolóba,mert tudta,hogy aznap már nem lesz semmi és a parkolók legalább wc-sek... A parkolóban zajlott az élet,a férjem segített kamiont szerelni egy fiatal kollégának,jóízűt beszélgettünk egy másikkal,majd nyugovóra tértünk.
Így esett,hogy a 40. születésnapom reggele ugyanúgy az autópálya melletti parkolóban talált bennünket...Majd 09.41-kor - MÁSNAP - ír a hölgy,hogy ugye Te Drezdában vagy? Az volt a második felrakód? Mire a férjem megírta,hogy igen,megint nem történt egy darabig semmi,majd 10.51-kor egy cím: téglagyár rakodás...
Odafele találkoztunk egy kollégával,aki szólt,hogy siessünk,mert minket várnak.. férjem mondta neki,hogy csak most kaptuk a fuvart.

Tehát összefoglalva: pénteken kb. du. 13-kor megrakodtunk és elindulhattunk haza. Igen ám,de mivel tombolt a nyár,mindenütt forgalomkorlátozások voltak. Ezért a hétvégi hazaérés természetesen ugrott. Amit jelen esetben - lásd,hogy szülinap az Elba parton az egyik előző posztban - nem bántunk,hisz kettesben voltunk,gyermekünk jó helyen volt,azonban itt jön a DE!

Ugyanez,ha a férjem egyedül lett volna kint,mi meg ketten itthon várjuk,azt jelentette volna,hogy nélkülünk tölti a hétvégét,mert kb. 1 napot várt fuvarra,miközben a pénteki sms-el a hölgy elárulta magát,hogy nagyjából azt sem tudta,hol vagyunk... Tehát normálisabb szervezéssel akár hazaért volna hétvégére,így meg egy poros parkolóban,ja,bocsánat,benzinkúton voltunk ülhet a sofőr egyedül,a szerettei nélkül!!

A kör itt zárul be. Itt kap értelmet a bevezetőben írt mondatom,újra ideírom,mert sokan értenek egyet velem:

Szerintem sok kamionos-feleség társam,sőt,a kamionsofőrök többsége is egyet fog azzal érteni,hogy normálisabb szervezéssel,vagy uram bocsá'! egy kissé emberségesebb hozzáállással sokkal több elégedett kamionos-család,sofőr lehetne,mint ami most van.

Ehhez a bejegyzéshez képet sem csatolok.. lehetne... arról,ahogy az utolsó itthoni lerakónál elsüllyedtünk azokkal a raklap téglákkal,amelyeket utoljára vettünk fel és utoljára is raktunk le... de nem teszem...