2017. szeptember 13., szerda

Nyári visszatekintő 3. - kamionnal is voltam 2 kört

A férjemmel is elutaztam a nyáron a kamionnal,ő dolgozott,én világot láttam,de legalább együtt voltunk. Nagyon szeretek vele eljárni,persze,amúgy is szeretjük egymás társaságát,de ilyenkor csak kettesben vagyunk,van olyan nap,hogy csak autózunk,tehát nem rakodunk,jó együtt... 
Első alkalommal nem úgy alakultak a dolgaink,ahogy mi szerettük volna (erről megint majd egy külön posztban,a spedícióról!) hétvégére nem értünk haza és sajnos egy olyan helyet sem értünk el,ahol valamiért jó lett volna megállni,tehát pl. nevezetességeket látni,stb. Így az első kint töltött hétvégét egy csehországi benzinkúton töltöttük. A külföldi benzinkutak nagy részében van tusolási lehetőség,kulturált illemhely,úgyhogy nem volt akkora tragédia az ottlét. Vasárnap úri dolgom volt,mert a benzinkúton ebédeltünk,igazi cseh kiválóságokat,mint a knédli,illetve párolt szelet vegyes körettel,lásd a képeken!

Palim ebédje. Marhapörkölt,jó sűrű szafttal,knédlivel - ők a pörköltet mindenhol "gulas"-ként aposztrofálják egyébként

Az én főételem. Párolt sertésszelet,steak-burgonya,grill zöldségek - mindezek egy benzinkúton!

Egy kis kényeztetés - nekem az egyik reggel - kávé és egy kevés Metaxa - írtam már,hogy milyen remek férjem van?

Második alkalommal sikerült úgy alakítanunk a hétvégét,hogy ha már kint ragadtunk Csehországban,akkor olyan helyen álljunk meg,amit már régóta szerettem volna látni, Velké Meziříčí-nek hívják a helyiséget,amely pontosan úgy fekszik az autópálya mellett,hogy egy benzinkúttól ahol leparkoltunk vasárnapra egy jó kis pár kilométeres ösvény vezet le a városba.

Velké Meziříčí (németül Groß Meseritsch) város a Csehországban, a történelmi Csehország és Morvaország határán, a Vysočina kerületben.

Az Oslava és a Balinka folyók találkozásánál fekszik, a D1-es autópálya mellett. Első írásos említése a 12. századból származik. 1408-ban kapta meg városi rangját, ezt 1417-ben IV. Vencel cseh király megerősítette. 2008-ban ünnepelték a város 600. éves évfordulóját. A város központjában a vár, a Szent Miklós-templom, a gótikus Városháza, a reneszánsz Lutheránus Iskola és a két zsinagóga található. a városban a 17. századtól kezdve jelentős zsidó lakosság élt, jól megőrzött zsidó temető is található a városban. - Forrás: Wikipédia

Szóval az ösvényen lesétáltunk a városba - Palim nem kevés morgásától kísérve - de aztán a végén kárpótoltam őt a fáradalmakért egy kiskocsmában igazi cseh sörrel! Sajnos az eső szemerkélt,de jókedvünk volt,együtt voltunk,jót beszélgettünk,végül visszasétáltunk a kamionhoz. Legalább ezen vasárnapon kicsit felfedeztünk is! 

Szt. Miklós templom


Szökőkút Szent Flórián szobrával

Ez még a séta elején volt

Városi látkép

Egészségedre,szívem!

Egy díjnyertes cseh sör egy igazi kiskocsmában



Pillantás a hídról...
Naplemente egy érdekes látószögből




Nyári visszatekintő 2. - Horvátország

Ez a nyár a csodákról - is - szólt...
Ugyanis eljutottam egy olyan helyre,ahol még sosem jártam,ami a bakancslistámon régóta szerepelt és most kipipálhattam: a horvát tengerpart.
Az igazsághoz hozzátartozik,hogy láttam már az Adriát... 1x,még 1997-ben,novemberben,Velencében még a lábamat is beledugtam,mert nem tudtam,mikor látom újra... jól is tettem,mert legközelebb csak 2008-ban láttam meg újra,akkor is jobbára a kamionból,mert a férjem akkor Olaszországba járt fuvarba,illetve 1x elég közel parkoltunk hozzá,a parkolóból is láttam :) Ennyi. 

Szóval ezen a nyáron eljutottam Brac szigetére,Sutivanba. Kedves barátainknak van ott nyaralójuk és ezen barátnőnk elvitt magával engem és a lányomat. Tehát nem egy klasszikus,családi nyaraláson voltunk,hanem barátnősön,de nagyon-nagyon jól éreztük magunkat,

Leírni,szavakba önteni szinte nem is lehet,az ég kékjét,a tenger váltakozó kék-zöld-víztiszta színét,a napfényt,a nevetést,a virágokat... Hiába is készítettünk jó pár képet,szinte vissza sem tudják tükrözni azt,amit ott megéltünk...de a szívemben,agyamban örökre emlékezni fogok rá. 41 év kellett ehhez,hogy eljussak egy ilyen gyönyörű helyre először,de talán nem utoljára...

Minden este sétáltunk,csodáltuk a helyi kikötőt,az épületeket,a sikátoros kis utcákat... igazi babérlevél-bokorról szedtem babérlevelet,igazi fügefáról ettem a mézédes fügét... sosem tapasztaltam még ilyen jókat...
Volt szerencsém megismerkedni egy nagyon kedves,remek emberrel,Sándorral is,aki életvitel-szerűen él Sutivanban,de nem mellesleg színházi szakemberként dolgozott itthon,csodás sztorikat mesélt minden délután,mikor leült a teraszra,hogy kicsit megpihenjen kiskutyájával,Menővel nálunk. Olyan ismert és általam kedvelt színészek,énekesek nevei hangzottak el a történetekben,akiket csak televízióból,rádióból,színházból ismerek és most egytől-egyig "megelevenedtek" Sándor által. Ezúton is köszönöm az élményt,Sándor,remélem,találkozunk még! 

Végezetül álljon itt pár kép,bár,mint ahogy írtam,látni kell... tiszta szívből remélem,hogy mások álmai is valóra válnak,mint most a barátaink által az enyém (az egyik) és legalább 1x az életben mindenki átélheti ezt a csodát! Ezúton is köszönöm Zsuzsimnak,Palinak és természetesen az én drága jó férjemnek ezt a felejthetetlen utazást,hiszen az én drága jó férjem a mi nyaralásunk ideje alatt is nyomta a gázpedált Európa útjain...

Látkép a partról,ahogy sétáltunk

Pálmafa sor - ilyet is most láttam először

Imádom a vizet! 

Lányom készítette,csodás naplemente!

Zsuzsi barátnőmmel

:)

Igazi babérlevél-bokorról szedett igazi babérlevél! :) Mindjárt dupla,ezért haza is hoztam a többiektől külön a férjemnek!

Vajon honnan tudták,hogy a kék a kedvenc színem?? 

Akár egy képeslap

Belebolondultam ebbe a sárga kaktuszvirágba... egyszerűen imádom! 

Sándorral...

Nyári visszatekintő 1. - Ballagás

Ezen a nyáron sok minden történt velem. Az első és szinte legfontosabb,hogy kis-nagy lányom elballagott az általános iskolából. Természetesen az emberben vegyes érzelmek munkálnak ilyenkor,szomorúság,mert múlik az idő,öröm és büszkeség,hogy ezt is megértük,mekkora már a lány,felvették a szakközépiskolába,stb. stb. 
A ballagáskor egyébként egy nagy öröm is ért engem és a már említett SZMK-s társamat,Anikót. Az osztályunk szüleitől kaptunk egy nagyon szép "diplomát",köszönetképpen a munkánkért. Nagyon jól esett,különösen azért is,mert év végén a pedagógusi ajándék miatt kialakult egy kis feszültség is,de természetesen mindent megoldottunk. A képeken mi vagyunk,illetve a kapott ajándék!





A ballagás gasztronómiai szempontból nem volt túl izgalmasnak nevezhető,a "kötelező" Bács-megyei szentháromság körül zajlott: leves,pörkölt,sültek. Egyedül egy nagyon szép dobostorta volta az,ami feldobta a végét,mert a lányomnak azon a héten volt a 15. születésnapja is.
Viszont a helyszín nem mindennaposnak mondható és ajánlom is szeretettel mindenki figyelmébe,aki Kiskőrösön keres "bulihelyszínt",a kiskőrösi Bor-Vendégházat!
Remek emberek a tulajdonosok,minden kívánságot teljesítenek,barátságos a személyzet is,mi is és a meghívott vendégeink is otthonosan érezhették magukat,volt,aki a Vendégház emeletén kialakított vendégszobákban aludt is! 

Összefoglalásképp azt szeretném leírni lányomnak - itt is - mert már természetesen ezerszer elmondtam,hogy én és az apukája nagyon-nagyon szeretjük és sok sikert kívánunk neki a továbbiakban,mi mellette leszünk! :) 
Végül egy kép az ünnepeltről a tortával...